Február 21-én, farsangvasárnap rovereink közül egy válogatott csapat Mohácson járt, a hagyományos télbúcsúztató busójáráson. (A karnevál és a maskarások eredetéről nagyon röviden egy korábbi bejegyzésben.) Bár ami az utazást, a szállást, az ellátást és a hazutazást illeti, semmi sem úgy sikerült, mint terveztük, de őrsnyi csoportunk számára a Mohácson töltött nap szó szerint óriási élmény volt.
A baranyai városban (legalábbis tapasztalatom szerint) még sosem gyűlt össze ennyi ember a télűzésre, mint most, de hagyományőrző busóból is hihetetlenül sok volt. Egészen közelről követtük végig az eseményeket: az ágyúszóval kísért átkelést a Dunán, az első tűzgyújtásokat, a seregszemlét, majd az esti tűztáncot a főtéren.
Néhány mondat Bálinttól:
"Aki arra vágyik hogy a legeslegjobb partin részt vegyen az mindenképp nézzen el egyszer Mohácsra. Spanolhatsz ronda plüss macikkal, betekinthetsz a magyar hagyományokba és örsi programként is nagyon jó mulatság. Egy előnye is van: minden évben megrendezik úgyhogy nem maradtál le semmiről."
Petra véleménye:
"Busójárás?! Jövőre is megyek! Ilyen élményekben nem sokszor van része az embernek!:) A busók nem semmi figurák... Ha nőneműből vagy, vigyázz, legalább is Légy résen! (Itt Petra arr gondol, hogy fából faragott népi [khm] vesszőkkel kergetik a lyányokat. - Barna) Na meg Barnával, Gergővel, T. Marcival, Bálinttal egy estét eltölteni... Külön élmény! Direkt jó volt ezzel a társasággal menni! Mindenkinek ajánlom, hogy jövőre menjen el, vagy ha akkor nem is, életében egyszer vegyen részt Mohácson a Busójáráson!"
Távoli ismerősökkel pózolva:
Mögöttünk ég a tél:
Egy, a több busórájderből: