A véletlenek állandóan egykori csapattáborhelyekre sodornak, kb. kéthete éppen Balatongyörökre. Megnyugtató érzés látni, hogy képtelenek voltunk maradandó nyomot hagyni a természetben: gyakorlatilag semmilyen árulkodó jel sincs arról, hogy itt valaha cserekésztábort rendeztek. (Néhány kósza széldeszkát leszámítva.) A helyen térd-, vagy derékmagas fű nő, az őrtornyunk nyomtalanul eltűnt, a körletek helyén sincs semmi, egy fél szandált leszámítva. (Azt ott hagytam.) Lássuk.
Ez itt az aszfaltút első olyan része, ahol kinyílik az erdő, és rálátni a táborhelyet közvetlenül megelőző kukoricásra. Innen nem messze, balra tartottunk lőgyakorlatot, ott elvileg még lehetne félrement töltényeket túrni. (Ideális farkaskölyök program. András?)
Az első, nemhivatalos bejárat. Fehér GH-sátrat, két Ágit kell odaképzelni, meg menyéteket.
Itt van közelebbről.
A táborkapu helye, vadászlessel. A vadászlesre időközben rájárhatott a rúd, mert elég rosszul néz ki.
A mező alakulótér felé néző része.
Sólyom körlet jobbra. Annyira azért nem dicső.
Vadászles másik nézetből. Valószínűleg a csúcson akarta abbahagyni. Másra nem tudok gondolni.
A táborhely másik vége. Petrát, Enikőt kell odaképzelni. Miközben főznek.
