Erzsi beszámolója következik!
Egy szép napos péntek délután indiánjaink útra keltek rezervátumuk védelmére. Az utazás fáradalmait játékokkal és az otthoni maradékok elfogyasztásával pihentük ki, majd korán nyugovóra tértünk. Másnap egy korai ébresztő után indiánmesterségekkel ismerkedhetett meg minden jelenlévő. (Totemoszlop-építés kókuszgolyóból, éneklés, nyakkendőgyűrű fonás, fűszer ismeret, krumpli pucolás) Ebéd előtt még egy kis ceremóniarendet (alaki) is tanultunk. Ekkorra már mindenki elfáradt és éhes volt, ezért elfogyasztottuk lakománkat (paprikás krumpli) és egy kis pihenőt tartottunk.
Mikor mindenki kipihente magát elindultunk a szomszéd faluba, Nógrádba az amerikaiak megfigyelésére. A térképünk elég öreg volt, így történhetett meg, hogy utunk közepére egy farm épült. Ekkor a toronyiránt való megközelítés mellett döntöttünk (belvíz)árkon, (csipke)bokron és patakon át. De megérte a szenvedésünk, a várból a kilátás gyönyörű volt. Némi uzsonna elfogyasztása után megérkeztek az amerikaiak, akik a legkisebb és legaranyosabb embereiket küldték (pasaréti farkaskölykök) így csak megfigyeltük viselkedésüket.
Kora este Szentmisére mentünk, majd visszavonatoztunk Diósjenőre. Otthon már kész vacsora várt bennünket. Éjszaka közös álmunk volt egy nyúlról, akit meg kellett mentenünk, különben nem bírtunk volna aludni, így mindenki útnak indult, hogy hazavigye Nyuszikát. Vasárnap sokáig aludtunk, utána rendet raktunk és takarítottunk, végül hazatértünk, hogy elmesélhessük az otthon maradottaknak mit láttunk.
Szeretném megköszönni a segítséget minden vezetőnek: Eszternek, Zsófinak, Annának, Jolinak, Györgyinek, Dininek, Marcinak és Lacinak! A Szamóca őrsnek pedig a konyha rendbetételét!
