Mint azt a legtöbben nyilván tudjátok, 1912. december 28-án, vagyis éppen 100 évvel alakult meg a Magyar Cserkészszövetség. Ebből az alkalomból félnapos emlékülést tartottak a Parlament épületében; közel 400 cserkész, több nemzetközi vendég ünnepelték a szervezet évfordulóját. (A nyitókép ezen az eseményen készült. Rákattintva még elugrik néhány a cserkesz.hu oldalának köszönhetően.)
Azonban még ma sem késő megemlékezni egy másik, a csapatunk jelene szemszögéből nem kevésbé fontos eseményről, a máriaforrási nagytáborunkról, mely 2002 augusztusában fordulópontot jelentett a csapatszervezés szempontjából.
A máriaforrási csapatfotó, negyvennél is kevesebb csapattaggal. Ma ekkora egy nagyobb raj.
A csapat újjáalakulása után Herbert báék folyamatosan igyekeztek bevonni a fiatal vezetőket is a nagyobb programok szervezésébe. Ez fokozatosan érvényesült, már a kilencvenes évek legvégétől. A 2002-es máriaforrási volt viszont az első tábor, mely „nemzedéki élményt” jelentett az akkori fiatal vezetőségnek, erre a táborra állt össze az a hetes-nyolcas fogat a vezetőségben, akik utána több téli és nyári táboron át repítették a csapatot: Tamási Enikő és Eszter, Martinovich Anna, Matusik Ági, a Constantinovits-fiúk, Albert meg én.
Tehát még nem késő felidézni a 100. évforduló mellett a Máriaforrás 10. évfordulóját sem. Ehhez az akkori vezetőség tagjait kértem, hogy írjanak pár sort. Sajnos csak a grafomán Milán válaszolt, tehát most az ő szövege következik, képekkel és videóval bőven tálalva.
Milán emlékezése. A máriaforrási táborra több időt készültünk, mint az utána következő vagy az előtte lévő kettőre együttvéve. Többnapos vezetői megbeszélések, számos munkacsoport, jegyzőkönyv stb. Nagyon ott dolgozott bennünk a bizonyítási vágy: az új vezetőség első teljesen önállóan szervezett tábora lesz ez.
S a nagy várakozásokat - első ránézésre - felülírta az az özönvízszerű eső, amelyhez foghatót azóta sem tapasztaltam. Mindez pelejárvánnyal, hasmenéssel, erdészeti kiutasítással és tetűinvázióval tarkítva.
A keretmese a keresztes hadjáratok világát idézte. Már akkor sem voltunk kispályások.
Mindezek ellenére győzedelmeskedett a leleményesség, és olyan király tábort nyomtunk, hogy csak na! Ennyi esőprogramot nem hittem volna, hogy valaha ki tudunk találni... Külön öröm, hogy a Szarvas őrs csapatbeli fénykorát ekkor élte, teljes létszámmal voltunk jelen.
Külön kiemelendő még Kanyó András sátra, amit az erdész képzeletbeli szelleme miatt az éjszaka közepén kellett átköltöztetni. Dióhéjban nekem ennyi Máraforrás. Üdv, Milán
Most következzen valami olyasmi, ami 10 éve nem készült nyári táborban: videós összefoglaló! Minden elemében zseniális egyébként.
Annyiban még csatlakoznék Milánhoz, hogy a szinte valószínűtlenül sok eső olyan kényszerhelyzeteket teremtett, hogy talán soha annyi gyors kreativitást nem igényelt még tábor. Jobban megedzett ez bennünket, mint egy vk. Most pedig további képek.
Csapatportya, a bánkúti síházban.
