Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer 7 pici Padlizsán, akik nagy kalandra vágytak, így elindultak meghódítani a Bükk-fennsíkot.
Vándorlásuk kezdeten szállásuk sajnos nem volt, így valahogy keríteniük kellett egyet. Nagy szerencséjükre egy öreg bölcs barlangász szállást ígért nekik az éjszakára, de ahhoz, hogy elérjék céljukat, fel kellett mászniuk egy nagy hegyre (400m szintkülönbség, 6 km séta, vak sötétben, lámpák nélkül, táskákkal a hátukon, 22,5 liter vízzel, két medvével megkörnyékezve). Éjjel 11 körül meg is érkeztek az ici-pici Padlizsánok hatalmas batyuikkal az ici-pici házba, ahol az öreg bölcs barlangász befűtött nekik, hogy meg ne fázzanak és elmentek egy jó nagyot aludni.
Másnap elbúcsúztak új barátjuktól, majd zuhogó esőben továbbindultak.
Mentek, mentek, mendegéltek majd egyszer csak rajuk szállott a hatalmas köd, de nem ijedtek meg, mentek tovább.
Mikor már éhségükben majdnem odavesztek, találtak egy vendéglőt. Ettek kis gulyáslevest sok sok SOK kenyérrel, annyira mohók voltak, hogy a végén még egy palacsintát is elmajszoltak.
Ebéd után sietniük kellett, ugyanis túl sokáig ettek így árkon, bokron, csalánoson átvergődve egész hamar kiértek Ómassára, ahonnan már egész közel volt a kisvasút. Itt találkoztak egy igen kedves asszonnyal, aki ezt mondta nekik:
- Picikéim, mi értelme van buszra szállni 400ft-ért egy megállóra, ha itt van 500 m-re a kisvasút?
Így a kis Padlizsánok úgy gondolták, hogy megteszik azt a fél km-t negyed óra alatt. De közben rájöttek, hogy ami a kedves asszonynak fél km, az igazából 2 km, így az ici-pici Padlizsánok ici-pici lépéseiből hatalmas lépések lettek, elkezdtek rohanni. Éppen hogy csak elérték a vasutat, kiderült, hogy semmit sem késtek le, még lett volna negyed órájuk, csak szegény kicsi Padlizsánok elnézték egy picit... A vasúton kipihenték fáradalmaikat.
Lillafüredre érve már nem is vágytak másra csak egy finom vacsorára, na de a vacsora beszerzése nehezebb volt, mint amire számítottak, ugyanis eddigre már semmi elemózsiájuk nem maradt. Így maguknak kellett szerezniük egy kis élelmet. A közelben sajnos semmit nem találtak nyitva, s végül ismeretlenektől kunyerálva szereztek egy kilo kenyeret és egy kis pogácsát, majd vidáman indultak tovább nyughelyüket keresve.
Szálláshelyüket az erdőben, felfelé, sötétbe, ordibálva keresgélték nehogy a közelükbe férkőzzön egy medve. Hát igen, a medve, mert mostanság arra is járkálnak - tudták meg egy vándortól még útjuk kezdetén. Miután megérkeztek, félve merészkedtek a sötét, ijesztő barlangba, ahol nem tudták, mi vár rájuk. De szerencsére szabad volt az éjszakára. Száraz fák keresése után (ami igen nehézkes volt akkor az időjárás miatt) tüzet gyújtottak, gyufák, öngyújtók, papírok segítségével. Egy kiadós nyárson sütött vacsora után megünnepelték két pici Padlizsán, Petra és Berta szülinapját pillecukrok sütögetésével (nyami).
Annyira tele lett a pici pocakjuk, hogy a lelki beszélgetés alatt mindenki sorjában elaludt, kivéve Rékát és Dorkát, akik kicsit félve lámpafénynél tudtak végül nyugovóra térni.
Reggel bérlet és pénz hiányában indultak el, a barlangfürdő irányába. Ráment az egész délelőttjük, de végül busszal (egy ravasz tervet kieszelve) eljutottak a fürdőbe, ahol fáradt habtestüket pihentették a meleg vízben.
Majd a jól megérdemelt pihenés után hazaindultak. Így volt, király volt, igaz volt, aki nem hiszi, járjon utána.
U.i.: Csak hogy elhiggyétek, itt van még pár kép :)
