A beszámolót Akela és Jacala írta.
Pár héttel ezelőtt, április 14-15-én, mint minden tavasszal a Homokhegyi Farkasfalka portyán volt. Ez alkalommal a gyönyörű Szobra esett a választás, hogy ott ejtsük meg az idei kiruccanást.
Szombat délelőtt fél 10-kor találkoztunk a pályaudvaron, hogy a csodaszép tájon keresztüldöcögő vonat elrepítsen minket a Dzsungel könyvének világába. A szobi vasútállomástól még egy rövidebb séta választott el minket a szállásunktól. Miután ezt megejtettük, lepakoltuk a holminkat, és elfoglaltuk a szobáinkat.
A portya a hagyományok szerint egy zászlószertartással kezdődött. Ez minden gond nélkül lejzajlott, de utána csőstül jött a baj. Dzsakala a krokodil és Sír Kán a tigris hirtelen kiugrottak az egyik bokorból és elrabolták Natút a sast, így hát felkerekedtünk, hogy egy nagy túra keretében megmentsük őt. Ez sajnos nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Nem találtunk semmilyen nyomot sem, amin elindulhattunk volna, így hát a kék turistaösvényen kezdtünk el gyalogolni. Valószínűleg itt rontottuk el, mivel kétórányi gyaloglás után sem leltünk a tolvajokra. Így hát egy forrás halk csobogása kíséretében elfogyasztottuk az otthonról magunkkal hozott elemózsiánkat. Majd miután kipihentük magunkat, továbbálltunk. Túránk nem telt teljesen zökkenőmentesen ezen a részen. Veszélyes volt a főúton haladni, így átkeltünk egy patakon, hogy a messzeségben meglátott földúton haladjunk tovább. Azonban pár perc múlva egy terepjáróval érkező igen ideges, dühös és kissé őrült ember a tudtunkra adta, hogy ez magánterület. Fület-farkat behúzva újra átkeltünk a patakon és csendben folytattuk a sétát ezután. Innentől hazafelé tartott utunk, mivel arra gondoltunk, mi van akkor, ha a két rabló a fogollyal a ház környékén maradt. Ez sem bizonyult jó gondolatnak, mert a visszaúton sem találtunk rájuk. Aznapra felhagytunk a keresésükkel.
Helyette, lementünk a Duna partra és Csill szervezésében egy forgó vette kezdetét, ahol minden farkaskölyöknek teljesítenie kellett az állomásokat, és aki a legjobban teljesített, az jutalomban részesült. Ez alatt elkészült a vacsora.
Finom gulyáslevest és mákos gubát ettünk. Jóízűen nyammogott mindenki a vacsoraasztalnál. Majd tele hassal az este záró programjaként elnehezülő szemekkel kezdtünk el nézni egy igen elgondolkodtató filmet (L’ecsó), és utána nyugovóra tértünk.
A reggeli torna és a nap legfontosabb étkezése után, rögtön misére mentünk. Utána, mikor elkezdtük kitakarítani közösen a szobáinkat, egyszer csak megjelent Dzsakala és Sír Kán és visszahozták Natút, mondván, hogy rájöttek nekik nem kell a sas, és visszaadják, ha rendesen kitakarítjuk a szobákat és szabad elvonulást biztosítunk nekik. Ez mind így, meg is történt és visszaszereztük Natút.
A portya zárása természetesen a zászlószertartással történt. Ez után készítettünk egy csoportképet, majd táskákkal megpakolva nagyot szaladtunk a vonat után, amit szerencsére elértünk. A gyerekeket a szülőknek 10 perc késéssel adtuk át az eredetileg megbeszélt időponthoz képest, de mindenki épségben és egészségben hazatért.
Portyánk nagyon jól sikerült, reméljük, mindenkivel találkozunk a nyári táborban is!
És még pár kép a portyáról:
Indulás...
Egy kis huncutkodás az úton (Léna és Dorci)
Túra pihenő
Fehér farkasok
Pár nyugodt perc a természetben (Faona, Anna és Rita)
Gyula azt mondta, hogy nem fér már több guba a hasába...
A vonatra várva, új pólóban.
A lányok nem bírtak magukkal hazafelé sem :)
