Ezt a beszámolót Jakabb Zita küldte még augusztus elején. Nagyon érdekes helyen járt, olvassátok.
2010 december közepe, hajnal – irány a vasútállomás!
Az igen hosszú vonatúton volt időm újra áttanulmányozni a listát, kikkel is leszek ott: ausztrál, német, olasz, brazil, finn, ír, angol, dél-afrikai, cseh, svájci, görög, líbiai, holland, grúz, svéd, dán cserkészekkel. Hú, mi lesz itt 3 három hónapig? Jó lesz? Jó döntés volt? Hisz sokat nem is hallottam a cserkészparkról és hazánkból előttem igen kevesen voltak kint önkéntesként, akik voltak, már jó régen. Ismeretlen emberek, ismeretlen hely - csak egyvalami közös: mind cserkészek vagyunk! A helyzet az, hogy nemcsak hogy jó volt és jó döntés is, valóban, ahogy a cserkészpark mottója írja - még törzstagként is nem mindennapi élményekben volt részünk, bátran állíthatom a többiek nevében is.
Rövid távú önkéntesként tízen, hosszú távú törzstagokból (4 hónap - 1 év - több év) tizennyolcan kezdtük meg a téli szezont december közepétől március végéig az 1174 m magasan levő alpesi faluban, Kanderstegben.
A legelső héten tréninghetünk volt, megmutattak mindent, amit a későbbiekben kellett csinálnunk - a tűzriadótól a takarításon át a konyháig, a programvezetéstől a recepcióig mindent megismertünk. Hótalpazáshoz és szánkózáshoz, valamint igluépítéshez (és benne alváshoz) is volt szerencsénk - közben megtanultuk, hogyan kell vezessünk vezetnünk egy csoportot, mire kell figyelni, milyen problémák léphetnek fel és mit kell ezek esetén tenni. Egy átlagos nap 8-18-ig dolgoztunk, két kávé és délben két órás ebédszünettel.
Az ebédszünetekben azt csináltunk, amit akartunk: akár a lejtőkre is elmehettünk párat csúszni, sífutni, vagy beszélgetni vagy csak aludni egyet stb.
Szolgálatba be voltunk osztva, minden nap másvalaki, egy szezon alatt kb 4-5-ször jutott sor egy emberre: ekkor ebédszünetben ill. este kellett a telefonokra válaszolni, vendéget fogadni, egyebet intézni, ill. este fél tizenegykor körutat tenni az épületekben, minden le van-e oltva, be van-e zárva ill. csend van-e.
Node. Élmények. Annyi minden történt, hogy azt nem lehet és talán nem is érdemes megpróbálni pár sorba összesűríteni. Nemcsak a heti egy szabadnapjaink, de tréninghetünk a sok információ ellenére és a munka is nagyon jó hangulatban telt el! Közösen tízen a rövidtávúakkal síelni is elmentünk és akik már jól tudtak, ők "sívezetők" lettek, ami azt takarta, hogy a síhétre jövő vendégeket kellett a sípályákon 2-8 fős csoportokban elkalauzolni és ügyelni a biztonságukra ill. baleset esetén intézkedni. Erre három napos tréningünk volt, igen hasznos és egyben kellemes is!
Voltak hetek, hétvégék, amik a megszokottól eltérő kerékvágásban mentek és sokat kellett nagyon dolgozni - de az ember ezt nagyon szívesen tette!
Egy hétvége több, mint négyszáz svájcban élő USA-beli cserkésszel, egy iskolanap - kétszáz diákkal, két síhét - teltházzal, egy szenteste - szolgálatban, újévi hepaj rengeteg vendéggel, szabadnapokon lévő tevékenykedések, teázás a Marmotteban, egy-egy este sörözés - pizzázás a Dessiesben, filmnézések, rekorddöntések, beszélgetések, játékok, napkezdő reggeli megbeszélések a törzsi szobában, hótalpas kirándulások, sok sport, városnéző utazások, fondü estek, nemzetközi est, aktív ebédszünetek: snowboard és sífutás tanulás, edzés, időtöltés a jéghideg Kander patakban, hogy csak azokat említsem, amik most eszembe jutottak.
Ó, és a heti egyszeri törzsi esték! Nehogy elfelejtsek erről is írni! A törzzsel közösen eltöltöttünk heti egy estét, ezek közül is csak hogy néhányat említsek: activity, uszoda, bowling, fagyizás, csapatépítő játékok, Thun - karácsonyi vásár és sok-sok más egyéb!
Sok tapasztalat, sok élmény, sok új tudás, sok új barát - egy hoszú, kalandos tél. Annyi mindent csináltam ez alatt a hideg évszak alatt, amit itthon tíz tél alatt sem tudnék megtenni! És még nem is próbáltam ki mindent. Egyáltalán nem bántam meg, hogy jelentkeztem, sőt, minden érdeklődőt bátorítok, hogy töltsön el kint olyan szép 3 hónapot, mint amilyen nekem volt! Én utána még két hétig kint is maradtam segítőként, amíg a tavasziak betanultak. Kíváncsi vagyok azonban, hogy milyen a nyár ott, amikor a táborhely hó helyett sátrakkal van tele különböző országokból jött csapatokkal és amikor a helyeket nem borítja hó és más programlehetőségek vannak!
Remélem eljutok oda majd nyáron is 1-2 vagy esetleg több hétre, akár segítőként, akár vendégként!
A park honlapján minden információ megtalálható programokkal, megközelítéssel kapcsolatban: www.kisc.at, ill. én is szívesen segítek, ha bárkinek bármi kérdése van!
