Ma, június negyedikén kilencven éve, hogy a Versailles melletti Nagy-Trianon palotában aláírták azt a békeszerződést, mely Magyarország számára tragikus veszteséget jelentett; a diktátum bánásmódja, igazságtalansága, érzéketlensége a vesztesek arányérzéke felé nem csak nemzeti és egyéni tragédiákat okozott, de magában hordozta egy második világégés kirobbanását is.
A csapathoz fűződő élményekben is sokszor találkoztunk már a trianoni örökséggel: lenyomatát viseli Kassa, ahová a héforrási táborban mentünk, vagy a Szarvas őrs által széltében-hosszában bejárt Kárpát-medence. Herbert bá' is nagyon sokat mesélt azokról az időkről, amiket elsőként sokkolt az első világháború lezárása. Ezek az emlékek, kapcsok, más országokban megismert magyar cserkészek a legfontosabbak az összmagyarság közösségének megőrzése, és a trauma legyőzése szempontjából.
