Nyolcvanöt éves korában az égi táborba költözött Gyurka bá. Sokan talán már csak hírből ismerik, pedig a csapat több nemzedékének meghatározó tanítója, vezetője és nyugodt szívvel írom, példaképe volt Gyurka bá a maga halk szavú, szeretetre méltó karakterével. Kis múltidéző személyes emlékekkel és egy képválogatással.
Volt Gyurka bá, Hertbert bá és a csapat. Hosszú évekig elképzelhetetlennek tűnt az összkép a két „öreg” nélkül. Gyurka bá a háttérbe húzódva állandó és elmaradhatatlan résztvevője volt minden megmozdulásnak. Megfigyelt, ha kellett, segített, mindenkihez volt egy kedves szava, kicsit ironikus félmondata. Ha kérdeztünk, szívesen és átéléssel magyarázott, és tudott is miről!
Már egészen korán ott sertepertélt körülötte unokája, a később Menyét őrsbe kerülő Bence, illetve sok táborba elkísérte felesége, Hanna néni is. Jellegzetes fehér ballonkabát és eső esetén esernyő: Gyurka bá összetéveszthetetlen alakja volt hosszú évekig minden csapattábornak.
Fiatalos szemléletére jellemző, hogy amikor először zajlottak nagy generációs változások a csapatban, és a formálódó Turul őrs kezdte átvenni a vezetést (2000-2001 tájéka) kifejezetten bátorított minket, rugalmas volt, alkalmazkodott a fiatalodó csapatkarakterhez. Sőt, 2003-ban végigvitte egy teljes tábori GH vezetését, immár a megnövekedett csapatlétszám mellett és sokkal sűrűbb, megterhelőbb napi programok dacára.
Gyurka bá két területen volt igazán elemében: a terepversenyek szervezésében, illetve a a tábori főzésben. A közelmúlt számos vezetője tanulta meg nála a laptájoló és a bézárd tájoló használatát, a terepen való tájékozódást, a turistatérkép olvasását. Egyszerűen felépített, mégis kihívást jelentő talpalással és koncentrációval teljesíthető tájékozódási versenyei állandó elemei voltak az évnek. Emlékszem, 1999-ben a Szarvas őrs egyik epikus eltévedése is egy ilyen versenyhez köthető: Kálmán váltig állította, hogy nagypapájával már járt az adott helyen, és amikor háromórás bozótharc után végre kibukkantunk valahol, a csapat többi tagja már vidáman szalonnázott a célban.
A tábori konyha vezetéséről pedig talán elég annyit elmondani, hogy Gyurka bá regnálása alatt mindenki kedvelte a GH-szolgálatot: emberségesen és nagy rutinnal irányította a botcsinálta kuktákat, és az eredmény valahogy mindig nagyon finom lett. Számos csapattaggal szerettette meg a főzést, az ő hatására lett például nálunk Endre az őrsi szakács.
Erhardt György, avagy, ahogy mindenki ismerte a csapatban, Gyurka bá, egyike volt azoknak a karaktereknek, akik a folyamatosságot képviselték a csapatban az újjáalakulás után. Bár a háború előtt nem nálunk kezdett cserkészni, amikor 1990-ben Herbert bá megjelentetett egy hirdetést Pasaréten a cserkészcsapat újraszervezéséről, Gyurka bá a korábbi élmények hatására úgy döntött, szívesen folytatná ott, ahol abbahagyta.
Érdemes pár mondatot a civil pályafutásáról is ejteni, talán ezt az oldalát kevesen ismerik. Gyurka bá 1955-ben végzett az ELTE természettudományi karán geológusként. Sokat foglalkozott Észak-Magyarország vízföldrajzával: a 70-es években a Magyar Hidrológiai Társaság titkára, a 80-as években pedig a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos munkatársa volt a vízföldtani osztályon. Folyamatosan publikált, és 30 éven keresztül Magyarország számos településéről készített földtani térkép az ő nevéhez fűződik (ezek olyan térképek, amelyek a földfelszín feletti és alatti képződményeket, pl.: dombok és kőzetek is jelölik). E munka első fázisaként terepszemleként be kell járni és fel kell térképezni az adott területet, vagyis Gyurka bá tudományos munkájából fakadt a tájékozódási terepversenyek szervezésének rutinja és szeretete is.
Írhatnám, hogy távozásával az újjáalakulás utáni csapattörténet egyik legmeghatározóbb szereplőjét veszítettük el, de talán sokkal fontosabb, hogy egy olyan embert, aki tudásával és jelenlétével is tanított. Átadta azt az érzést és lelkületet, amit a cserkészet jelent és jelentett évtizedeken át.
Emlékezésképp egy kis képválogatás néhány jellegzetesen Gyurka bá-s pillanatról:
