Csapatunk sokéves hagyományát folytatva idén tavasszal is felkerestük a pesthidegkúti Kálvária-hegyet, hogy végigjártuk a stációkat. A nagyböjti elmélyülést ezúttal a híres cserkész-pap-tanár-költő, Sík Sándor verssorai segítették. A kora márciusi időzítés velejárójaként, a hangulatot fokozva a nap lassan eltűnt a Budai-hegység gerince alatt, így Krisztus urunk keresztre feszítéséről már teljes sötétben emlékezhettünk meg. Az imádság lezárulta után elkészült a szokásos csúcs-fotó, majd visszafelé vettük az irányt.
Végezetül itt van néhány verssor azok kedvéért, akik nem tartottak velünk:
Sík Sándor: Keresztúton
Megy a Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.Véres rózsák verték ki a testét.
Megy a Jézus, viszi a keresztjét.Most először roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.Szeges szíjak a húsába tépnek,
Borzalommal kísérik a népek.Szeges szíjak csontig elevenbe.
Jön az úton Szűzmária szembe.A szeméből mennyek mosolyognak,
De szívében hét tőre pokolnak.Nézi Jézust, nézi a keresztfát,
Azt a véres, verejtékes orcát,Azt az Arcot, azt az édes-egyet,
Aki az ő testéből testedzett.Kis Betlehem boldog éjjelében
Ő ringatta ámuló ölében,Ő mosott rá, főzött és dagasztott,
Ágya szélén de hányszor virrasztott!Ruhácskáit szőtte, fonta, foldta,
Haj pedig már akkor is de tudta...!Ó hogy nézte távolodó képét,
Mikor elment, három éve, végképp!Nézi most is, rogyadozó testtel,
Kicsi fiát a szörnyű kereszttel.Nézi, nézi, fátyolodó szemmel.
Megy a Jézus, utána a tenger.Véres úton, végestelen hosszan:
Tenger ember, férfi, gyerek, asszony.Véres tajték veri ki a mesgyét.
Valamennyi viszi a keresztjét.Nem hiányzik senki sem a sorból:
Legelöl a tizenkét apostol,Utánuk a számolatlan ezrek,
Ködbevesző végtelen keresztek.Ott piheg a sok mái szegény is:
Édesapám, édesanyám, én is!Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi anyánk is!
Áldott húsvétot kívánunk mindenkinek!
