A Szarvas őrs hat tagja (Barna, Kálmán, Balázs, Endre, Öcsi és Milán) újra felkerekedett, hogy a régi Magyarország újabb szegletét térképezze fel, és határon túli magyarokkal találkozhasson egy kalandos portya keretében. Kalandos, mert február nem a legbarátságosabb hónap a portyázásra, és Ukrajna havas útjai is számos kihívást állítottak elénk.
Egy kivénhedt, azonban otthonossá tett mikrobusszal szeltük Kárpátalja - az általános szegénység ellenére - szép tájait, hogy eljussunk első nap Kőrösmezőre, Bíró András helybéli idegenvezetőhöz. Másnap a jéghideg, hóval borított környező hegyekben túráztunk, skanzent látogattunk, ortodox templomot, függőhidat, egykori bunkereket néztünk, majd az este szokásos Szarvas-társasjátékozásba torkollott.
Kőrösmező után elutaztunk Rahóra a Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyásához, illetve az Európa közepét jelző emlékműhöz, aztán pedig Técső (református templom) érintésével Munkácsra érkeztünk. Itt is találkoztunk helyi magyarokkal, szemtelenül olcsón pizzáztunk, majd estefelé Szolyván kötöttünk ki. A helyi óvodában szálltunk meg, és egy vidám este után másnap még bejártuk az egykori elhurcolt magyaroknak, németeknek emléket állító Memorial Parkot, majd elautóztunk Kárpátalja központjába, Ungvárba. Innen pedig vasárnap este vissza Budapestre.
Összefoglalva: gyönyörű vidékek, kedves és kevésbé kedves emberek, helyi étel- italspecialitások, mogorva rendőrök, és sok-sok kocsikázás. Nagy élmény volt, ide még visszatérünk!
