2024-es nyári táborunkat Gömörben, a Putnoki-dombság szívében, a Zsuponyó-völgy titokzatos rengetegében tartottuk. Az idei élménybeszámoló hagyományteremtő módon "első kézből" származik, gerincét a táborban íródott krónikák adják - innen a cím. Mivel rengeteg írás született, azokat a hét folyamán kétnaponta, összesen 4 részben adjuk közzé, természetesen képekkel.
A Putnoki Krónikák negyedik és egyben utolsó részében a kószák és roverek portyáiról és a tábor utolsó három napjáról lesz szó. A korábban megjelent részek:
Miközben a cserkész korosztály a Dubicsány és Uppony felé portyázott, a Kávébabok és Fekete sasok a kósza próbájukra kezdtek készülni a Putnoki-dombság erdeiben. Orczy Laci írásában a nem hétköznapi bivak-helyszín mellett a megfelelő szénhidrát-bevitel fontosságára is fény derül:
Krónika a portyáról
A portya rögtön strandolás után kezdődött, amint elmentek a farkaskölykök és a cserkészek. Első dolgunk a vacsora volt (lángos :D). Ezután elindultunk a volán-megálló felé. Vártunk egy pár percet, majd megtapasztalhattuk a helyi utazási technológia csodáit. A kedvencem a buszon található: „A buszsofőr közfeladatot ellátó személy. Ha megütöd, leülöd.” felirat volt. Az utazást követően elkezdtünk alvóhelyet keresni a sajógalgóci temető melleti erdőben. Miután megtaláltuk a tökéletes helyet, egy vitaverseny következett, majd alvás. De az izgalmak csak ekkor kezdődtek!!! Körülbelül éjfél lehetett, amikor egy furcsa égi jelenségre lettünk figyelmesek. Valami zuhant az égből, furcsa fénnyel maga körül. Sajnos azóta sem tudjuk, mi lehetett az. Ezt követően aludtunk volna tovább, de nem sokkal később arra ébredtünk, hogy egy vaddisznó körülöttünk járkál. Több lövést is hallottunk, ezért áttelepedtünk egy kicsivel biztonságosabb helyre, egy ravatalozóba. Itt már csak a szúnyogokkal volt probléma. Reggel korán keltünk, mert nem tudtunk aludni a tűző naptól. Amikor mentem le reggel vizet tölteni, szembe jött a polgármester. Azt hittük, el fog küldeni, de ő csak megkérdezte, kell-e valami, majd távozott. Miután mindenki felkelt, reggeliztünk és elindultunk túrázni. Több helyen megálltunk mindenféle témáról beszélgetni, majd a vártnál hamarabb visszaértünk a táborba és folytattuk a társalgásokat. Az ebéd Nutella volt, kaláccsal. A szerencsés mennyiségek miatt a kalács és a Nutella aránya egy az egyhez volt. Ebéd után fürödtünk, majd egy utolsó beszélgetéssel lezártuk a kósza portyát. Este tábortűz után, amikor már mindenki elment aludni, leültették a kósza-jelölteket a tűz köré. Innen kettesével vittek minket el. Nem kellett sokat sétálni és megérkeztünk az avatós helyszínre. Az őrsvezetőink és a rajvezetőink elmondták a gondolataikat és a tanácsaikat a kószává válásról, majd átadták a kék nyakkendőt. Mindenkinek egyesével és mondtak is nekünk személyesen valamit. Mindezek után pedig aludtunk egy jót.
Kószáink kalácsos Nutellát fogyasztanak. Jövőre kevesebb Nutella lesz táborban.
A rovereknek (és a jelölteknek) is jár némi pihenés tábor alatt, amit a Cserehát és az Aggteleki-karszt dombjai közé látogatva végre megkaphattak. Dénes írásából kiderül, miért igaz az a tételmondat, miszerint "a roverek nagyra nőtt FK-k":
A portya rögtön a strandnap után kezdődött. A Vadna Park Élményközpontból a faluba besétálva volánnal folytattuk az utunkat. A faluba menet 4 gyros-ossal találkoztunk, az egyiknél csak egy táblát láttunk egy Kádár-kocka előtt. Találgattunk, vajon hogy működik a rendelés: be kell kiabálni, hogy "Mari néni, két gyros-t szeretnék?"
A szállásunk a ragályi plébánián volt: nagyon kényelmes bevetett ágyak vártak minket. Rövid fürdés után, sütögetéssel folytattuk az estét, a végén még Palit is felköszöntöttük 22. születésnapján. Egy finom guriga sajtot kapott. A napot esti áhitattal zártuk, Piller Boti Szent Ignác-i bibliaolvasást vezetett.
A tábor 7. napján, a portya reggelén gyorsan összepakoltunk és elbuszoztunk Aggtelekre, a Baradla-barlanghoz. Mivel volt egy kis időnk a barlangtúra előtt, az egész rover raj egységesen rárepült az ajándékbolt bizsuira (Boti legnagyobb bánatára). Volt ott minden: gyűrűk, ásványok, mágnesek, fröccsöntött műanyag és szilikon állatok, és egy „decompression banana toy”-nak nevezett műtárgy. A vándorok nagy örömmel fogdosták és mustrálgatták az árukat és végül legalább 4-5 gyűrűvel gazdagabban távoztak.
Lent a barlangban 10°C uralkodott, amit hiába jeleztem előre, senki sem hitt el, így többnyire rövidnadrágban vágtunk neki a másfél órás föld alatti sétának. A cseppkövek gyönyörűek és néha bizarrok voltak, egy "más érzékszerveivel is tapasztalatot szerző", meg nem nevezett rajtársunk szerint nyirkosak is.
A barlangot Jósvafőn elhagyva újra buszra szálltunk, amin a működő klímaberendezés hiányában kb. 45 fokos utastér erős kontrasztban állt a barlang hűsével. Tompa Mihály egykori lakhelyén, Keleméren szálltunk le, hogy betúrázzunk a táborba. Már a falu végén látszott, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, a térképen jelzett út csak elméletben létezett. Végül egy elhanyagolt kaszáló derékig érő füvén, egy áthatolhatatlan bozótoson és egy, az emberiség által még fel nem fedezett erdőségen átvergődve elértük a vízválasztót. A táborba ereszkedve már csak a végtelen muslicával kellett folyamatos küzdelmet folytatnunk.
Roverek a Baradla-barlangban
Roverek az erdő mélyén - a látszat csal, 5 kilométeres körzetünkben semmilyen ösvény sem volt.
Nyolcadik nap délelőtt egy fergeteges vetélkedőn mérkőztünk meg, felhasználva minden cserkésztudásunkat, délután pedig fizikai ügyességünket is összemértük egy rövid, ámde annál intenzívebb akadálypályán. Este a Gekkók tábortüzén a jeti nyomába eredtünk. Az utolsó előtti reggel még a megszokott kerékvágás szerint indult, reggeli után a megszokott wellness-nap mellett a cserkész korosztály egészségtudatossági programon is részt vett. A Putnokon töltött utolsó délután a Vajáknak köszönhetően lelepleződött a jobbágyok kedélyeit borzolgató másik szörnyeteg titka is, fény derült Hal Istók brazil szappanoperákat megszégyenítő eredetére. A délutáni lelki ösvényt és a zárótüzet követően hagyományainkat követve nem hirdettünk takarodót, ki-ki a teaházban beszélgetett, vagy a tábortűz parazsa körül tért nyugovóra. Az utolsó, szombati nap már a bontás és a pakolás jegyében telt. Fél kettő körül utoljára álltunk fel az alakulótéren, elbúcsúztunk a késő estig hősiesen pakoló utótáborozóktól és Dubicsány állomása felé vettük az irányt. Persze nem is lett volna igazi cserkésztábor, ha nem késik a vonat, de végül mindenki épségben hazatérhetett.
Néhány kép az utolsó napokról
Zárszóul álljon itt egy neve elhallgatását kérő Mézvirág verse a 2024 az 1224-es tábori hangulatról:
Idén a helyszín Putnok,
Ahol nagyon sok a szúnyog.
A tábor körül patak folyik,
S középen egy rét fekszik.Sokat játszunk, s nevetünk,
És a kaját is szeretjük.
A mézi őrs jó társaság,
Mert a pletykában nincs határ.A horrorerdő király volt,
Bátorságunk elpártolt.
Az éjjeli őrség kicsit para,
Hiszen farkasoknak van itt hangja.A tábortüzek nagyon jók,
Mert sok van nevetni való.
Leveles a május hiányzik még,
Amire mi várunk rég.
Ezzel a krónikák rendes része véget ért, de két nap múlva még jelentkezünk egy epilógussal, amivel együtt közzé fogjuk tenni a teljes tábori képanyagot is!
