2024-es nyári táborunkat Gömörben, a Putnoki-dombság szívében, a Zsuponyó-völgy titokzatos rengetegében tartottuk. Az idei élménybeszámoló hagyományteremtő módon "első kézből" származik, gerincét a táborban íródott krónikák adják - innen a cím. Mivel rengeteg írás született, azokat a hét folyamán kétnaponta, összesen 4 részben adjuk közzé, természetesen képekkel.
Az előszóban a sokak számára láthatatlan, mégis elengedhetetlen előkészítő munkákról, vagyis az előtáborról lesz szó.
Az előtábor kétezerhuszonnégy júniusának utolsó napján kora reggel kezdődött. A furgonokat a hosszú útra való tekintettel előző délután bepakoltuk Pasaréten, így délben már a táborhelyen lehettünk. Nem könnyítette meg a dolgunkat, hogy a táborhelyen tett utolsó előkészítő látogatásunk óta (erről videós beszámoló itt) a helyiek által csak az "évtized esőjének" titulált vihar helyenként komoly mennyiségű talajt mosott le a bevezető útra, próbára téve sofőreink tudását. Szerencsére sem ekkor, sem később nem okozott fennakadást a sár, egy gyors ebédet követően nagy erőkkel álltunk neki a legfontosabb középítmények felállításának.
Ezen a ponton érdemes kitérni a putnoki táborhely bizonyos jellegzetességeire: nagy bizalommal nevezhetjük az utóbbi idők legtermészetesebb táborhelyének. Öt kilométeres környezetünkben mindent sűrű erdő borított, a legközelebbi település, Dubicsány még ennél is messzebb volt. Táborunk két patak találkozásánál feküdt, a mesebeli környezet nedves, párás mikroklímája valóságos inkubátorként szolgált a legkülönfélébb rovarfajok számára. A patakok közelsége egy másik kihívást is tartogatott: valahogy át kellett hidalni őket. Szerencsére egy régi szekérút betonhídja alkalmas bejáratot adott, csupán ki kellett tisztítani, az előtábor során azonban még várt ránk másik három átkelő megépítése.
Patakmeder a tábor határán
Első estére elkészült a GH-sátor, a kalandosra sikerült második furgonos kör (baleset miatt Nógrád megye minden zugát bejárva kellett kerülni) beérkeztére pedig már meleg vacsora várt mindenkire. Hamar nyugovóra tértünk, hisz fárasztó nap volt a hátunk mögött, másnap pedig még sok munka várt ránk. Reggel előtábor-parancsnokunk eligazítása után szétszóródtunk a környéken, konyhát, latrinákat, fürdő- és szersátrat építeni, a miskolci Metro áruházba beszerezni. A borongós idő sem szegte kedvünket, a szúnyogok inváziója ellen pedig a táti emlékek (2019-es táborunk, végtelen szúnyoggal) felelevenítése segített. Harmadik nap már kevésbé voltak velünk kegyesek az égiek, szinte egész délelőtt kaptuk a nyakunkba az esőt, így nagy szükség volt a délutáni meglepetés-programra.
Hangulatkép a meglepetés-programról
A 120 fős tábor megköveteli, hogy nagy volumenben vásárojunk
Mire véget ért a kikapcsolódás Putnokon (nem titok, gokartozni voltunk), a felhők is feloszlottak, így vacsora előtt újult erővel állhattunk neki az építkezésnek. Szerdára így is sok dolgunk maradt, de az egyre gyarapodó létszámnak, Attila konyhafőnök mennyei kosztjának és a jó menedzsmentek köszönhetően minden szükséges építmény elkészült a táborlakók érkezésére. Délután Áron jóvoltából egy minden részletre kiterjedő elsősegélynyújtás-képzést kaptunk, este pedig hagyományaink szerint zártuk az előtábort.
Szállítmány indul valamelyik latrina irányába a táborközpont felől, háttérben a GH
Három és fél segédtiszt vezetői asztalt kötöz
Lali büszkén pózol a frissen elkészült szerszámtároló előtt
Elsősegély-képzés Áronnal
Felépült "minden idők legnagyobb" GH-ja, valóban nem kellett kuporogni
Összességében egy sikeres előtábort tudhatunk magunk mögött: az eső, a sár, a patakok és a szúnyogok jelentette akadályokat sikeresen legyőztük, a közösségi programok pedig végig gondoskodtak a kiváló hangulatról. Külön örömünkre szolgált, hogy a kószák és a VK-jelöltek közül is sokan velünk tartottak.
A krónikák következő részében már valóban a táborról lesz szó, a leutazásról és az építkezéssel töltött napokról írott beszámolókkal folytatjuk.
