2024-es nyári táborunkat Gömörben, a Putnoki-dombság szívében, a Zsuponyó-völgy titokzatos rengetegében tartottuk. Az idei élménybeszámoló hagyományteremtő módon "első kézből" származik, gerincét a táborban íródott krónikák adják - innen a cím. Mivel rengeteg írás született, azokat a hét folyamán kétnaponta, összesen 4 részben adjuk közzé, természetesen képekkel.
Sorozatunk bevezetőjében az előtáborról, az előző részben pedig a tábor felépüléséről volt szó, ebben az epizódban pedig haladunk tovább, a harmadik és a negyedik nappal.
A szombatra virradó éjjel nem telt nyugodtan a Zsuponyó erdeiben: a tábor környékén ólálkodott a Szakállas Farkas, nem volt mit tenni, cserkészeinknek meg kellett vele küzdeniük. A harmadik nap az egyedülálló folklór-horrorerdőt követően a társadalmi munkáról és a környék megismeréséről szólt. Reggeli után elváltak korosztályink útjai: a Falka megfelelő védőfelszerelésekkel felszerelkezve elindult, hogy irigylésre méltó hatékonysággal megszabadítsa a patakvölgyet 8 sitteszsáknyi szeméttől. A kószák (egy utolsó pillanatos átszervezést követően) kapát-kaszát ragadtak és eltúráztak a Putnok felett magasodó Hegyes-tetőre, hogy ott megtisztítsák, kigazolják a trianoni emlékművet, csak késő délután visszatérve. A cserkészek pedig a tábor közelében található erdei pihenőhely, a Lehoczky-liget felújításába kezdtek.
Délelőtti képek
A Fekete sasok krónikája, amellett, hogy beszámol a szombati eseményekről, profin tartalmazza szinte az összes keretmesés elnevezést:
A szombati napunk éjfélkor kezdődött, amikor pár ember segítségével megküzdöttünk a putnoki Szakállas Farkassal. Ezt követően reggel a robotot átaludtuk, a reggeli gyűlés után pedig házkutatás következett. Mindezek után reggeliztünk és elindultunk más földesurak birtokaira, ezzel diplomáciai kapcsolatokat kiépítve. A nehéz (és a többség szerint értelmetlen) fizikai munka után lebzselés és feresztés következett. Egy gyors alvást követően estétek jött, miközben tüzet raktunk. A következő napirendi pont az esti gyűlés volt, és következett a tábortűz, majd az esti áhítat.
Délután vendégeink érkeztek: egyrészt csatlakoztak hozzánk felnőttcserkészeink, másrészt a délutáni programhoz a környékről hívtunk előadókat: tanultunk az erdőkről, íjászkodtunk Árpád-kori módra és meghallgattuk a rimaszombati 503. Tompa Mihály öregcserkészklub felvidéki cserkésztörténeteit.
Szombat délutáni képek
A Hiúzok a tábor során végig "anyagi gondokkal" küzdöttek, ennek mellékhatásaként viszont remek krónikákat írtak. A zászlóvonástól való félelem visszatérő, megmagyarázhatatlan motívum:
Hiúz Krónikák, 1. rész
Reggel mindenki nagyon fáradt volt, de az utolsó pillanatokban kiértünk a reggeli tornára, ahol a vezetők megszántak minket és szerencsére könnyű gyakorlatokat mutattak. Ezek után jött a zászlószertartás, ahol mindenki azért izgult, hogy ne ő húzza fel a zászlót. (De szerencsére nem is érdemeljük meg e „megtiszteltetést”.) Ezek után jött a reggeli, amit őrsi asztal híján elég nehéz volt kivitelezni. Valamint a szúnyogok és más rovarok elleni küzdelemben sem vagyunk még rutinosak. Azután kezdődött a délelőtti program, aminek a keretében rendbe hoztuk a Lehoczky-ligetet. (Már aki dolgozott.) Az ebéd óriási felháborodást szított, mivel egyszerűen csak kenyér volt. Nagyon sokat hőbörögtünk rajta, de a délutáni program kezdetére már elcsitult a morgás. A program 4 stációból állt, nekünk az első egy honfoglalás-kori előadás volt. A 2. egy nagyon cuki öregcserkész-előadás volt. Ez után egy kis kavarodás keretében átkerültünk egy bácsihoz, aki érdekes dolgokat mesélt az erdőről. A program előtt elmentünk zuhanyozni, aztán pedig folytattuk az asztalt és az árkot. A sátorral szerencsére nem kellett foglalkozni, mert a Kávébabok felülponyvázták az elég gyatra sátrunkat. Most itt ülünk és írjuk a krónikát, amit be is fejezünk mert sürgősen le kell adnunk, hiszen alig van pénzünk és holnap tizedet szednek!
A hosszú napot lezáró tábortűz után mindenki fáradtan tért nyugovóra, szerencsére ezúttal semmilyen mítikus lény nem zavarta álmunkat. Vasárnap délelőtt felnőttcserkészeink tartottak élő könyvtárat, délután pedig némi ráhangolódás után szentmisén vettünk részt, eljött táborunkba Cseh István atya, Putnok plébánosa.
Vasárnapi életképek
A Hiúzok vasárnap is krónikáltak, így megtudhatjuk, cserkésztáborban a reggeli választása is lehet dilemma:
Hiúz Krónikák, 2. rész
Reggel most sem akaródzott kikelni az „ágyból”, de egy fokkal könnyebben ment, mint tegnap. Azt hittük, mi érünk ki utoljára, de Boti ordításának hála nem utolsóként értünk ki. A zászlónál szokásunkhoz híven most is mindenki izgult, hogy ne ő húzza fel a zászlót. Reggelinél nagy döntés elé állítottak minket, ugyanis az volt a vita tárgya, hogy kikérjük-e a Nutellát, vagy maradjunk a kőrözöttnél. Végül a kőrözött lett a befutó. Reggeli után a délelőtti program következett. Mi a mentős állomásnál voltunk, ami tényleg nagyon jó volt. Aztán átmentünk egy vega csajhoz, akivel nem értettünk túlzottan egyet. A tízórai nápolyi volt, amiból négyen 3 zacskót megettünk, végre pótolva a hiányzó kalóriákat. Aztán kicsit punnyadtunk a körleten és elkezdtük a krónikát. Ezután következett az ebéd, ami meglepően finom volt. Ebéd után vettünk a kereskedőtől egy gumicukrot, valamit TUC kekszet. A gumicukrot két másodperc alatt megettük. Aztán jött a mise, utána pedig a rémunalmas fotózást is túléltük és kreativitásban leigáztuk a Fügéket. Visszamentünk a sátorba, megettük a TUC kekszet. Kimélyítettük az árkot és megírtuk a krónikát, amit megint be kell fejezni, mert egy fityingünk sincs. Szóval jöhet az arany!
Ami az unalmas fotózást illeti: elkészült a 2024-es csapatfotó és a legtöbb őrsi fotó is
A krónikák mai adását egy összefoglalóval zárjuk, a Grönlandi farkasok ugyanis egyszerre számoltak be az első négy napjuk élményeiről:
A putnoki cserkésztáborban történtekről
Csütörtökön negyed nyolckor találkoztunk a keletiben, hogy kora délutánra leérjünk Putnokra. Nagy örömünkre megkaptuk a „Sturmot” (a német sátrat), ami a legjobb állapotú az összes közül. A gyors sátorállítás után árkoltunk és egy ivópont kiépítésére is maradt még időnk. Az első napi vacsora, ami babfőzelék volt, nagyon ízlett az őrsnek, köszi, Attila! Ennek a vacsorának hála az este dánkályha-fújóversenyt rendeztünk (aki tudja, az tudja, mi az). Másnap reggel arra ébredtünk, hogy a putnoki Szakállas Farkas ellopta az eddig összekuporgatott aranytallérjainkat, így elindultunk egy rövid túrára, melynek végén meglepetés próbáztatás várt minket. A túra után elkezdtünk asztalt építeni a körletünkben, de ezt széldeszkahiány miatt eddig nem tudtuk befejezni. De mindezen pillanatokat felülmúlja az, amikor [egyik őrstársunk] „véletlenül” belepisilt a szikkasztóba. A szombatunk is sikeresen indult, mi szedtük össze a legtöbb szemetet a délelőtti programon (ami hulladékszedés volt). Délután jött a kuruzsló, akivel megállapodtunk, hogy egy aranyért cserébe cukrot csempészünk Balu vacsorájába. Megtettük, Balu "nagyon" boldog volt. A vasárnapunkat pedig lelki programmal indítottuk. Az ebédnél [egy őrstársunknak] beleszállt a szájába egy légy és ezért leköpött egy lányt. Most, amikor ezt írjuk, már túl vagyunk a misén és a fotózkodáson is, és … egyelőre ennyi.
A krónikák következő epizódjában rátérünk a tábor második felére, hazatér a falka, megkezdődnek a portyák.
