2024-es nyári táborunkat Gömörben, a Putnoki-dombság szívében, a Zsuponyó-völgy titokzatos rengetegében tartottuk. Az idei élménybeszámoló hagyományteremtő módon "első kézből" származik, gerincét a táborban íródott krónikák adják - innen a cím. Mivel rengeteg írás született, azokat a hét folyamán kétnaponta, összesen 4 részben adjuk közzé, természetesen képekkel.
Sorozatunk eddig megjelent részeiben (bevezető, 1. rész, 2. rész) a tábor negyedik napjáig jutottunk. Most folytatjuk a történetet hadijátékkal, stranddal, portyákkal.
A mozgalmasan telt hétvége után mindenkinek szüksége volt némi pihenésre, így kapóra jött, hogy hétfőn reggel nem szólt az ébresztő. Kicsit később az is kiderült, hogy miért: ez volt a fordított nap! Pánikra semmi ok, a tábor hamar újraszerveződött, minden őrs választott magának vezetőt, lett napostiszt, reggeli, program. Mindenközben a vezetők... nos, azt nem árulhatjuk el. Mindenesetre dél körül már újra a táborban voltak, így a haladhatott tovább a nap a megszokott kerékvágásban. Délután egy fergeteges hadiprogramban mértük össze erőnket, estére pedig Frigyes urunk gondjai is megoldódni látszódtak, hiszen a Vaják elkapta a Farkasembert.
Ötödik napi képek
Másnap reggel mindenki sietve pakolt fürdőruhát, portyafelszerelést, vagy éppen nagytáskát, indultunk a strandra. A Vadnáig megett közel 12 kilométeres út változatos terep- és napsugárzási viszonyok között telt, amit mindenki változatosan élvezett. Végül mindannyian épségben megérkeztünk és kezdetét vette a strandolás. A vízben/stégen/parton töltött órák után ideje volt búcsúzni, a falka ugyanis hazafelé vette az irányt, a többiek pedig szétszóródtak a környéken portyázni.
Erről a napról Julka írt krónikát a Füge őrsből, át is adom neki a szót:
Reggel nagy sietségben volt a tábor, hogy el tudjunk indulni a strandra. Mi különösen korán keltünk, mivel GH-sok voltunk. A strandra az odaút kifejezetten szörnyű volt, ezt nem lehet szépíteni. A tűző napon az út mellett sétáltunk Dubicsányból Vadnára. Amint odaértünk, rögtön láttuk, hogy megérte. Egy nagy tónál voltunk, amiben egy műanyag stég állt. Átöltöztünk és már rohantunk is a vízbe. Eszméletlen jó volt! Az ebéd péksüti volt, ami először kevésnek tűnt, de végül elég lett. A strandról a portyára indultunk. Busszal mentünk, szóval nem volt vészes. Csak lányok mentünk, ezért kifejezetten családias volt. A szállás Dubicsányban volt, a Magtárban. Hűvös volt és tágas, szóval egyszerűen tökéletes. Zuhanyoztunk és pihentünk. A portyát áthidaló program a különféle történetek megosztása és kitárgyalása volt. Mivel csak lányok voltunk, el lehet képzelni, hogy zajlott. Pizzát vacsiztunk és viszonylag korán lefeküdtünk, úgyhogy 10 órát aludtunk! Nagy jó volt!!! Szóval, összefoglalván: ezen a portyán eddig zuhanyoztunk, pletyiztünk és aludtunk.
Keddi képek, a strandról ez az egy, homályos kép jutott el a HP. szerkesztőségéhez
Amíg a farkaskölykök hazafelé vonatoztak, a cserkész korosztályos lányok Vadna felé, a fiúk pedig a Lázbérci víztározóhoz utaztak, a táborba pedig csak másnap délutánra tértek vissza.
Julka iménti gondolatmenetét Johanna (szintén a Füge őrsből) folytatja a hetedik nap történtekkel:
A portya reggelén fél 9-kor keltünk, ezért sokat tudtunk aludni. Én személy szerint ennek nagyon örültem. Végre tudtunk egy jót aludni! Habár hallottuk a kamionokat, ahogyan mennek az utakon, nagyon jól szórakoztunk. Reggelire májkrémes kenyeret ettünk, majd rövid pakolás után elindultunk Putnokra a Gömöri Múzeumhoz. Ott megnéztük az állandó és az ideiglenes kiállítást. Utána Marika, aki körbevezetett minket a múzeumban, bemutatta, hogy hogyan kell gömöri hímes tojást készíteni, majd mi is elkészíthettük a saját tojásainkat. Ezt követően körmöcskéztünk is. Ebédre hideget ettünk, aztán egy kicsit csúszott az indulás. Engem elvittek autóval, mert fájt a térdem, velem jött egy őrstársam és egy nadálytó lány is. Mikor visszatértünk, Mesivel és Emmával beszélgettünk a GH-n, ahol Bendit kissé felidegesítettük azzal, hogy folyton beszéltünk és pletykáltunk. De megérte, mert kaptunk Zabrudit. Mikor a többiek is megjöttek, elmentünk zuhanyozni, ahol órákat áztattuk magunkat. Összességében nagyon tetszett a portya, főleg az, hogy volt WC és rendes zuhanyzó.
A Nadálytő, Füge és Mézvirág őrsök Putnokon, a Gömöri Múzeumban
Mindeközben a fiúk a festői Upponyi-szorosnál bivakoltak, a Hiúz Krónikák szerint valahogy így:
Hiúz Krónikák - Portya
A strandnap után mindenki hulla fáradtan indult el és nagyon gyorsan értünk oda a buszmegállóba. Alig ültünk a buszon és a leszállás után sétáltunk 2 kilométert. Megálltunk egy víztározónál, ahol sajnos leszavaztak minket, mert a hosszabb, de szebb utat választották. (Ami, mint utána kiderült, nagyon nem érte meg.) Végül sétáltuk 6 kilométert Laci jóvoltából és megkerültük a tavat. Megálltunk egy réten, ahol tömérdek béka volt, valamint újra leszavaztak minket, úgyhogy továbbmentünk. Találtunk a tó partján egy egész jó helyet, ahol csak a szúnyogok okoztak gondot. Többen elmentek nézni egy idős horgászt és az unokáját, aki sajnos semmit sem fogott. Amikor lepakoltunk, jött egy nagyobb biciklis horgász csoport, akik mondták, hogy 9-kor el kell hagyni a tavat. Mérgesen és lassan végül mindenki tovább indult, pedig már mardosott minket az éhség. Végül az erdőben egy kiszögellésen telepedtünk le és egy nagyon jó tüzet megrakva a ponyvát is leraktuk. Ekkor jött két erdész és azt mondták, hogy oltsuk el a tüzet. Már azt hittük, hogy újra költözünk, de Laci végül csak a vacsorát költöztette át a tóhoz, ahol, mint kiderült, mégis lehetett aludni, csak horgászni nem. Gyorsan újra tüzet raktunk és megsütöttük a virslit és egy kevés hagymát. Azután hulla fáradtan feküdtünk le az elképesztően buckás ponyvára. Éjszaka hallottunk lövést és vaddisznó üvöltést. Reggel egészen későn keltünk (a táborhoz képest). Laci és Marci elmentek a boltba, mi pedig összepakoltunk és lementünk a tűzrakóhoz, ahol időközben gyanúsan megfogyatkozott a kaja. Végül egy celofánban megsütött banános, csokis, almás, fahéjas, cukros édességet készítettünk. Utána pedig az erdőben talált vadalmát ettük. Elsétáltunk a megállóba és nagyon-nagyon finom kenyeret és jégkrémet ettünk. Felszálltunk a buszra, ami viszont nem tett le minket a bekötő útnál, így végül „újfent” hulla fáradtan masíroztunk be a táborba.
A Bölény, Hiúz és Mangalica őrsök portyájáról ezt az egy (feltehetőleg kaputelefonnal készített) képet kaptam. Ezt ellensúlyozandó itt egy felvétel a Lázbérci-víztározóról:
Következő, és egyben utolsó részünkben a kószák és roverek kalandosra sikerült portyáiról, valamint a tábor utolsó néhány napjáról számolunk majd be.
