Idei nyári táborunkat az Alföld egy csodás táján, a Kiskunság homokán, Kunpeszér mellett tartottuk. Előtáborosaink már július 6-án lementek a helyszínre, hogy Áron vezetésével minden fontosat előkészítsenek a négy nappal később érkező táborozóknak. Szokás szerint felépítettük a GH-t, a szersátrat, az ókori amfiteátrumokat idéző vezetői körletet, kiástuk a latrinákat és felhúztuk a fürdősátrat. Az évek óta megszkott rét+erdő+dombság kombinációtól eltérően idén egy ligetekkel tarkított puszta szolgált otthonunkként a tábor két hetében. A kezdeti akklimatizációt követően megszerettük a magyar népléleknek oly kedves Alföldet - nem csak a können ásható kunsági homok miatt. Hogy miért is? Ez a kép talán magáért beszél.

Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.

 A csapat apraja-nagyja számára 10-én kora reggel ért véget a várakozás, a Nyugati Pályaudvaron találkoztunk, majd hosszas vonatozás, buszozás és egy kiadós túra után rögtön egy számháborúba csöppentünk, meg kellett ugyanis küzdenünk a letelepedésért, az apokalipszis túlélői nem adták könnyen területüket (utalás a keretmesére - a szerk.). A táborhely elfoglalását követően felvontuk a nemzeti lobogót és elköltöttük az otthonról hozott ebédet. A délután sem telt tétlenül, felállítottuk őrsi sátrainkat és megkezdtük a körletek építését is. Második nap a farkaskölykök csillagtúrára indultak a közeli Peszéri-erdő ősi tölgyei közé, míg a többiek tovább építkeztek, és egy izgalmakkal teli licitáláson vásároltak tábori szolgálatokért cserébe hasznos, különleges, esetenként furcsa kiváltságokat. Este kínai háborúban mérkőztünk meg testvércsapatunkkal, a közelben táborozó BIK-kel, különböző rangú harcosokként vadásztunk egymás zászlajára a vaksötétben. Harmadnap a kószák és cserkészek falu/tanyanapra indultak, a legkisebbek pedig őrizték a tábort s közben kalmárjátékot játszottak. A Cserkész Raj célbavette közeli Etel-majort, melynek gazdája oly sokat tett táborunkért, megnézték a szürkemarhák déli itatását és naposcsibéket simogattak. A kószák eközben Kunpeszérre túráztak és a cserkésztörvény 3. pontjának szellemében egy segítségre szoruló család kertjének rendberakásával töltötték napjukat.

Széldeszka-vételezés az első napokban

Előbb-utóbb minden csapattagunk megismeri a 63M sátor felállításának fortélyait

Az elmaradhatatlan fürdősátor, ibériai farkasokkal

Eligazítás az első napon, itt éppen egészségügyi témában

Tábortűzből idén sem volt hiány

Mézvirágok munkában

Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.

A negyedik reggelen strandra készültünk, igaz, az érkező orkán és vihar majdnem elmosta - a Fügék sátrával együtt - a strandolási kedvünket is. Végül az Égiek kegyesek voltak hozzánk és a vihar, amilyen gyorsan érkezett és ébresztett minket, olyan gyorsan odébb is ált, így kilenckor, egy órácska csúszással elindulhattunk Dabasra, a Gyóni Strandra megmerítkezni. Estére mindenki úszástól-csúszdázástól-ugrálástól kimerülten ért vissza a táborhelyre, ráadásul a busz is csak a bekötőútig hozott, így a maradék utat gyalog kellett megtegyük. A következő nap nagy meglepetésre ébredtek legifjabb táborlakóink: vezetőik kámforrá váltak, nem voltak sehol fellelhetők a táborban. Az idősebbek persze hamar nyugtatták a kedélyeket, minden a legnagyobb rendben, minden táborunk kötelező része a Fordított Nap. A vezetők távollétében sem omlott össze a rend, de mindenkinek egy kicsivel nyugodtabb, lazább délelőttje volt ami, pót-őrsvezető-választással, játékkal telt. Aztán, amint arra mindenki számított, a vezetők délre visszaérkeztek a táborba, egy Kunpeszéren töltött éjszaka után frissen, üdén, kipihenten. Délután kiscsoportos szabad beszélgetések, vagyis élő könyvtár, és csapatfotózás várt ránk. Felnőtt cserkészeink is ekkor érkeztek meg az immár hagyományos látogatásukra, a családos napra, velünk voltak a farkaskölykök utolsó esti tábortüzén is.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A 2023-as csapatfotó és válogatás őrsi fotókból

A szombat délelőttöt a nyomozós játék izgalmai határozták meg, ebéd után pedig búcsút intettünk a Falkának, nekik hat nap után véget ért a tábor, Budapest felé vették útjukat. Délutánra a keretmese munkacsoport egy újabb kereskedős játékkal készült, este pedig a BIK szervezésében egy fergeteges népi táncházon vettünk részt, moldvai körtáncokat jártunk a tűz körül, remek hangulatban. A hetedik nap, azaz vasárnap délelőttjén egyenruhát húztunk, begyakoroltuk a misedalokat, felkészülvén az igeliturgiára, amit a kunpeszéri plébánost helyettesítő diákónus tartott nekünk a táborban. Délutánra minden raj összepakolta hátizsákját, és elvándorolt portyázni. A cserkészek és a kószák a közeli Tatárszentgyörgyre, a roverek pedig a kunadacsi Szent Margit Általános Iskolába kirándultak aznap estére. A portyák közös pontja a pizzázás és a hosszú alvás volt, mindenki nagy örömére. Hétfőn, miután visszatértünk a táborba, az Éhezők Viadala keretei közt kétőrsönként megküzdöttünk a vacsora összetevőiért, aztán közösen megfőztük a finomságokat. Amikor mindenki elkészült, a lakoma előtt egy performansz keretében a szakmai zsűrinek is bemutattuk a fogásokat.

Valami, ami nyomozós játéknak néz ki. Lehet, hogy az is.

Az alapos mosogatás alapkövetelmény

Fekete sasok a GH-n

A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos, dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.

Kilencedik, azaz utolsó előtti napunkat jóleső kikapcsolódással, egy wellness délelőttel kezdtük, ahol jóga, hennázás, masszázs, várt mindenkire. Délután pedig egy klasszikus sportforgóval zártuk a tábori programok tömött sorát, amit egy hatalmas métázással koroznáztunk meg. Este, az utolsó tábortüzet követően a teaházban egy-egy puncs-puding mellett felidéztük az elmúlt 10 nap legszebb pillanatait, majd idén utoljára nyugovóra tértünk körleteinkben. Szerdán délelőtt nagy erőkkel nekiestünk a tábor lebontásának, hogy háromkor a csapat hazaindulhasson. Egy kalandosra sikerült utazással estére mindenki épségben megérkezett a Nyugati pályaudvarra, majd a könnyes búcsút követően hazatértünk egy jól megérdemelt, hosszú alvásra. Mindeközben az utótábor láthatatlan hősei megküzdöttek a furgonok véges térfogatával, a délutáni csúcsforgalommal, a PKH és a templomtorony lépcsőivel, elpakolták felszereléseinket, hogy azok jövőre (nem ugyanitt, talán nem is ugyanekkor, de legalább ugyanilyen jó hangulatban) is jó szolgálatot tegyenek.

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sír is fölöttem.

A bejegyzésben Petőfi Sándor Az Alföld című versének részleteit olvashattátok.