- "Gyönyörű, de kalandos az erdő"- írtam Katának, amikor arról leveleztünk mit várunk a túrától és akkor még nem sejtettem, milyen igazam lesz. Nem ez volt az első téli túrám, de talán az egyik legkalandosabb.
A cserkészraj Dömös felől, míg a falka Pilisszentlászló felől túrázott Dobogókőre. Jó hangulatban haladtunk Árpád-várig, ahol egy hosszabb pihenőt tartottunk és egy jót (hócsat)áztunk.
Mikor elindultunk észrevettük, hogy elfogyott az ösvény, a frissen esett hótengerben mi voltunk az első túrázók. A frissek az utat törték, míg a fáradtabbak őket követték, így haladtunk, míg kis karavánunk el nem érte a légkábelnek vágott irtást, ami a célunkhoz vezetett. Itt a térképet vizgálva állapítottuk meg, hogy az az irtás kevésbé meredek, mint az út, amit követnünk kellett volna (eddigre már biztosak voltunk benne, hogy más utat követünk).
A légkábel Dobogókőre szállít áramot, így ez egy olyan út volt, amit nem tudtunk eltéveszteni. Erre indultunk tovább. A kábelt követve, több turistaúton is áthaladtunk a térkép szerint, de mi ebből semmit sem érzékeltünk, hisz azokat szűzhó réteg takarta. Ezen a szakaszon már csak 200 métert kellett megtennünk, de mindez alatt nagyjából 50 méter szintet tettünk meg szűzhóban. A csúcsra már szétszakadt a csapat, aki felért, rögtön a menedékházhoz ment, ahol meleg tea és szoba várta a hősies kirándulókat.
Mindenki csak egy meleg zuhanyra vágyott, így egy rövid teázást követően a buszmegállóhoz siettünk. A megállóban többen álltunk már, de amikor már 10 perce nem jött a menetrend szerinti busz, a legtöbben behúzódtak a menedékház melegedőjébe. Ketten pedig vigyáztunk, el nem menjen a késve érkező busz. Végül a második busz kimaradása után, vállalkozó szülők segítettek ki minket a lejutásban.
Összességében úgy vélem ez az egyik legemlékezetesebb Mikulástúraként marad meg a csapat történelmében.
(Háti) További képekért kattintson ide.
