Nép! Most Enikő írása következik! Vegyétek és olvassátok!
Nyári élményünkről szeretnék beszámolni: a Közép-Kelet Európai Cserkészek IX. Nemzetközi Táboráról, a Silesia 2008-ról. A tábor folytatása volt azon nemzetközi cserkésztalálkozóknak, melyeket a Cserkész Mozgalom Világszövetsége (WOSM) és a Cserkészlányok Nemzetközi Szövetsége (WAGGGS) közép-európai tagszervezetei szerveztek. Ezek közül párat ti is ismertetek: Carpathia, TatraCor, Orbis... Ezúttal Lengyelországban (Chorzówban), 2008. augusztus 1-től 10-ig közt rendezték.
A csapatból részt vettek: Zsuzsi, Áron, Bíró Boldi, Berta Zsombor és Enikő.
Alább olvashatjátok személyes élményeinket, visszaidézve a nyarat a forró kakaók, doromboló macskák (vagy kutyák, már elnézést - a szerk.) és hóesés közepette.
Enikő
1. Mi jelentette a legnagyobb élményt?
Volt pár. Először is az utazás. Nagyon-nagyon szeretek vezetni messzire. Én vittem a magyar csapat vezetőségét, meg Monty-t a Fritőzzel. Sokkal szebb és érdekesebb helyeken vezetett az út, mint mondjuk az A1-es autópálya. Szlovákia a kedvencem magas, hóborította hegyek között szocreál paneltömbökkel és bevásárlóközpontokkal.
2. Mit lehetett volna jobban, másképp?
Háát örültem volna kicsit nagyobb felelősségnek, kihasználtságnak. Elvesztem a sok "orvos" között. Voltak akik tudtak lengyelül, nekik több szerep jutott. Például emiatt nem én hordtam be a kórházba a sérülteket. Végül is kicsit nyaralni mentem, de rájöttem, táborban nem szeretek nyaralni...
Jó lett volna szorosabb kapcsolat a résztvevőkkel.
3. Mi az, ami egyáltalán nem tetszett?
Elcsépelt, de az emberek nagyon bátortalanok az idegen nyelv használatában. Volt olyan, aki például egyáltalán nem volt hajlandó szóba állni velem az elsősegélynyújtó helyen se angolul, se németül, inkább megvárta fájó hassal is a lengyel doktornőt. Persze, ha az ember beteg, nincs kedve kísérletezni, de azért nem esett jól.
4. Szereztél új barátokat? Kiket?
Hosszú távú barátokat nem nagyon. Ott helyben, persze mindig akadt... :)
4-en voltunk az elsősegélynyújtó központban. Ketten hatodévesek: egy cseh fiú, Radek, meg én. Ketten voltak orvosok: egy lengyel, pici, szőke, vaskezű :) aneszteziológus jelölt, Anna, ő volt a főnök. És egy magyar: Edit, a gyerekorvos rezidens. Velük természetesen jóba lettem, ha valahol összehoz minket megint az élet, tuti örülni fogunk egymásnak.
5. Mi érdekeset tanultál?
A magyar kiállítósátor például elég kreatív volt: volt magyar forma-1, krumpli ágyú, mozi-magyar filmekkel, Rubik-kocka tanítás, gombfoci, esti buli magyar zenékkel és ezer más. Nekem minta volt egy jó kiállítósátor kialakításához.
A Kalcium injekció széleskörű felhasználhatóságát :) de talán ez másnak nem érdekes.
Kulturális szempontból: van a lengyeleknek egy nemzeti ünnepük, mikor úgy emlékeznek meg, hogy bekapcsolják a városok összes légó-szirénáját. Ezt nem fogom elfelejteni... végigfutott a hátamon a hideg, mikor hallottam.
6. Mi érdekeset láttál?
A legfurább program: egy kisvasút ment körbe Katowice város szélén. A látvány körülbelül hasonlatos volt Újpest és Rákospalota külvároshoz. Látvány-vasút? :)
Voltunk bánya-múzeumban, utaztunk bánya-lifttel, voltunk planetáriumban, kenyér múzeumban, élményfürdőben. És persze Auschwitz.
Az jó volt, hogy sok-sok "home made" program volt, olyasmi amit mi táborban falunapként szoktunk összehozni. Csak hát nagyban. Így nem mű dolgokat, hanem a környék igazi arcát ismerhettük meg. Sok helyen nagy szeretettel vártak minket.
7. Melyik másik ország cserkészei voltak a legszimpatikusabbak? Miért?
A Dánok. Egyértelműen. Voltak körülbelül 3-an vendégségben, mivel nem igazán tartoznak a közép-európai régióhoz. De hihetetlen lelkesek, nyitottak, bohócok voltak. Nem lehetett őket nem észrevenni.
8. Melyik másik ország cserkészei által bemutatott színdarab/játék/program/miegymás tetszett a legjobban?
Sajnos, azt kell, hogy mondjam nem volt kiemelkedő. A cseh teaház jól nézett ki, de folyton csehekkel volt tele, ha hívnak megyek, de én magam sem vagyok annyira vagány hogy beüljek 30 cseh cserkész közé. Bár végülis lehettem volna... Legközelebb!
9. Mit tudsz hasznosítani az itthoni cserkészetben?
Az egészségügyi ellátás rendszerét. A kiállítósátrat. Az jutott eszembe, hogy készíthetnénk a táborban is kiállítósátrat a keretmeséhez kapcsolódóan. Tablókkal, kreatív dolgokkal stb. Sokkal inkább eljutna egy-egy regény, vagy történelmi kor üzenete a gyerekekhez.
10. Mit üzensz a blogolvasóknak?
Ne feledjétek: Concordia 2010 - Sok szív, egy ritmus!
Szal a következő Magyarországon lesz!!!
