Kriszti beszámolója következik, P.Zsófi képeivel.
Nyolcan érkeztünk november 13-án Ceglédre, tipikus péntek délutáni hangulatban: fáradtak voltunk, de inkább gondoltunk az előttünk álló két közös napra, mint az alvásra. A szállás elfoglalása után első dolgunk volt elszaladni a legközelebb lévő és legtovább nyitva tartó CBÁ-ba, ami később szinte már törzshelyünkké vált, átlagosan napi ötször biztosan megjelentünk ott, bár nem mindig nyolcan, volt, hogy ettől megkíméltük a többi vásárlót és az eladókat. Vacsora után következtek a különböző programok, amikért mindig 2-2 ember volt felelős. Az első estét Ági és G. Zsófi vállalta. Ági már járt a szálláson (Ömákportya) így már tudta, hogy az egyik félreeső polcon a játékok között LEGO is található, és ez már önmagában is számos kreatív dologra ad lehetőséget…(ha valakit esetleg érdekel, hogy milyen magas színvonalú legósjátékkal töltöttük a péntek esténket, kérdezze meg nyugodtan bármelyikünket…leírni nem igazán lehet.) Mikor már tényleg nagyon elfáradtunk, Ági laptopját vettük elő, hogy nekikezdjünk egy könnyed-romantikus-boszorkányos, szigorúan lányoknak készített filmnek, ami után már nyugodtan és kellően fáradtan mentünk aludni.
A másnap délelőtti program P. Zsófinak és Zsuzsinak köszönhetően jóval aktívabbra sikerült, egy fényképezőgéppel és egy borítékkal indultunk el a szállásról kettesével különböző irányokba. Különböző dolgokat/embereket/szituációkat kellett megörökítenünk, ezt a feladatot mindegyik csoportnak kellőképpen kreatívan sikerült megoldania, de ezt a képeknél jobban semmi sem igazolja.:] Az ezt követő programpont megint csak bent-ülősre sikerült, amit nagyon senki se bánt, tapasztalva a kinti ködöt és hideget. Livivel és Orsival origamizni tanultunk, amit egy- két meccs csocsóval szakítottunk félbe, és közös körömfestéssel fejeztünk be. Anna és Kriszti esti programjának alapötlete a hamismarcipán-készítés volt, és ehhez még forraltborozás és filmezés társult.
Miután a második romantikus vígjátéknak is végére értünk, aludni mentünk, másnap ugyanis korán kellett kelnünk a reggeli mise és a rendrakás miatt. Miután Cegléd egyik (G.Zsófi szerint legjobb) pékjénél megvettük a reggelinket, fölszálltunk a vonatra és elindultunk haza. Az út fáradtan, de jó hangulatban telt elképesztően sok közöskép-készítéssel és megmaradt forraltbor-iszogatással.
