Tábor vége felé keletkezett az ötlet, hogy közösen írjunk egy listát a tábor utáni napok majd' mindenkire jellemző, majd' mindenki által tapasztalt életérzéseiből. Az ötletből egyre több konkrét javaslat, majd egy egészen szép lista lett. Természetesen az alábbi gyűjtés csak a cikk kedvéért zárt, akármennyi ráadás hozzászólás, ötlet jöhet még, annál jobb lesz. (És persze csak mérsékelten kell komolyan venni.) Következzen tehát 18 reflex, melynek felbukkanására egy kéthetes nomád cserkésztábor után a városba hazatérve számítani lehet (ill. kell).
- Másokat megbotránkoztató mértékben nem zavar, ha fűszál/falevél/hangya kerül a kajádba.
- Evés után mosogatnál. (Gyorsan múló reflex!)
- Mintegy 3 óránként villámként csap fejbe a „hol a bicskám?!”-reflex.
- Nincs kedved klotyóra menni.
- Ha mégis kimész, furcsállod, hogy le kell húzni.
- Inkább csak sötétben van kedved klotyóra menni.
- Lámpakapcsoló helyett a zsebedbe nyúlsz elemlámpáért.
- Pékségben fizetés helyett az étkezés előtti imát mondod el.
- Az „Édes Jézus...” kezdetű étkezés előtti imának kapcsiból az extended versionját mondod el.
- Fiúként ha kilincsel a szükség, máris lépnél az első fához, ám eszedbe jut: tilos.
- Mindenhez kenyeret akarsz enni. (Incl.: dinnye, fagyi...)
- A reggelidet módszeresen bepakolod egy ládába, és beviszed a szobádba.
- Hülye helyekre dugdosod az édességet, kekszet és a vízen kívüli italokat a saját szobádban.
- Lefekvéskor pulóvert keresel, hogy párnát készíthess belőle.
- Abszolút nem zavar a szúnyogcsípés. A körülötted mászkáló pókok még kevésbé.
- Az utcára lépve újra és újra megállapítod: a városban alapvetően büdös van.
- Sokkal sötétebbnek (egyes esetekben: kisebbnek vagy nagyobbnak) látod az otthoni szobád, mint amire tábor alatt emlékeztél. (A jelenség magyarázata ismeretlen.)
- Már egy tök átlagos, középhangos zeneszám hallatán is megállapítod: „ez de kemény!”