Szakmailag és emberileg is nagyon rendben lévő portyát tartott hétvégén a Szürkemarha őrs. A program gyémántokkal kirakott koronaékszere az alábbi kis beszámoló, amit Gogó készített. Női olvasóink kedvéért tettünk mellé egy képet a srácokról, majd még két természetfotót az őszi Börzsöny szerelmeseinek. Éljenek a Marhák!
A Szürkemarha őrs majdnem teljes létszámban indult a Börzsönybe (Patyó azt mondta, hogy az USA és a Börzsöny közt nagy távolság van, és ezért nem tud ott lenni, bár szerintem ez nem kifogás...) eltölteni egy csodás hétvégét. 16:10-kor találkoztunk a Széll Kálmán téren, onnan indultunk Újpestre, majd távolsági busszal Borsosberénybe.
Bálint a csodaszép Opel márkát viselő autójával leszállította nekünk az élelmet, és rögvest nekiálltunk elkészíteni a pácolt csirkemell-filéket, vacsora után a tűz melegében eszmés társalgást folytattunk, majd lefeküdtünk alukálni.
Másnap reggel ködös, de napfényes csoda fogadott minket: észrevettük, hogy valójában hol is vagyunk, és mi vesz körül! (Mivel érkezésünkkor legfeljebb csak holdfénnyel tájékozódhattunk.)
Reggeli után Biró Boldizsárnak sajnos távoznia kellet köreinkből egyéni okok miatt. Kisebb-nagyobb készülődések közepette megindultunk kirándulni Kámor hegyére, egész nap napsütötte fák árnyékában lopakodtunk, ebédeltünk, társalogtunk. Sötétedésre vissza is értünk szálláshelyünkre. Fáradtan, de emelt fővel a mögöttünk letudott sok-sok kilométer után minden erőnket össze szedve egy csodás zacskóslevessel és sajtos-tejfeles tésztával megtömtük magunkat.
Amint a Körte elmosogatott, kicsaptuk az UNO kártyákat, meg még valami számomra érthetetlen játékot, és az éjszakába játszottuk magunkat, majd ezek után birkózásban vezettük le a felesleges energiánkat...
Szomorúan, nyűgösen keltünk fel vasárnap reggel... Hisz' tudtuk: a jubileumi Szürimari-portya véget ért. A reggelit a takarítás követte, majd a pakolás. Bálint elvitt minket az állomásra, ahol buszra szálltunk. Majd leszálltunk.
