Folytatva a 2021/22-es cserkészév portyáinak sorát, itt egy rövid írás Karvaly és Padlizsán őrseink tavaszi portyájáról:
A képeket Dorka és jómagam (Boti) készítettük
2022 tavaszán, egy napsütéses délutánon Padlizsánok és Karvalyok felkerededtünk, hogy portyázni induljunk a Mecsek messzi bércei közé, Orfűre. Belegondolni is szédítő, hogy szeptemberben lesz őrseink alakulásának 15. évfordulója - akár ezt is ünnepelhettük volna, de nem volt szükséges előre inni a medve bőrére. Egyrészt volt egy születésnaposunk, Réka, akit felköszönthettünk magunk mellett-helyett. Másrészt pedig nem kellett letűnt időket siratnunk, a 16 fős létszám tanúsította, hogy közösségünk él és virul, nem (csak) nosztalgiázni jöttünk össze. Persze nem állítom, hogy semmi sem változott az évek alatt, az ágyneművel-melegvízzel felszerelt apartmanok és az őrsvezetőinkkel érkező két gyerkőc mellett az első este elmesélt történetek új, felnőtt élethelyzetekről szóltak.
Képek szombatról (a képre kattintva galéria nyílik)
Szombat reggel felkerekedtünk meglátogatni Orfű nevezetességeit: végigsétáltunk a medvehagyma-illatú égerlápon a Vízfő-tanösvényen, megnéztük a malmokat és korzóztunk a Pécsi-tó partján. Mikor gyülekezni kezdtek a fellegek, eleredt az eső és feltámadt a szél, Pécs felé vettük a irányt. A vízszintesen szakadó esőben végül belvárosi séta helyett a Padlizánok uránvárosi különítményének javaslatára megebédeltünk egy menzán, majd továbbáltunk Harkányba. A délutánt ki-ki ízlése és gyerekei életkora szerint a termálfürdő-élménymedence-szauna háromszögben töltötte. A szállásra visszatérve elfogyasztottuk vacsoránkat, milánóit "Andre Martino pastaguru" konyhájából - a mester nem okozott csalódást. A fent említett nosztalgiázásnak is szorítottunk helyet, éjszakába nyúlóan néztük a régi táborok portyák és őrsgyűlések képeit, videóit.
Képek vasárnapról (a képre kattintva galéria nyílik)
Mivel nincs portya túra nélkül, vasárnap bejártuk a vadregényes Nagy-Mély-völgyet és Melegmányi-völgyet. Az eső után bővizű forrásokkal és barlangokkal tarkított bükkösben végig patakok mellett oldalaztunk, számtalan mésztufalépcsőt és kisebb-nagyobb vízesést megcsodáltunk. Utóbbiak közül a Mecsek legnagyobbika, az Ágnes-vízesés is útba esett, ebédünket alatta költöttük el.
A kirándulással ez a portya véget ért ugyan, egy azonban biztos: nem ez volt az utolsó. Hogy újabb 15 év után hol lesznek a Karlizsánok, azt még egyikőnk sem tudhatja, arra viszont törekedni fogunk, hogy még sokáig hasonlóan tartalmas programokkal teljen az idő!
