Mivel a Gyurgyalag őrs nem bírt várni a táborig, hogy mind találkozhassanak egymással, elmentek és meglátogatták távolabb lakó őrstársaikat a természetes lakóhelyükön: a kollégiumban.
Miután mindenki összepakolt (majdnem) mindent, ami kellet, mind 4-en beültünk a ”sárga nyílba” és elindultunk Esztergom felé. Az út nagyon jó hangulatban telt, viszont még nem tudtuk, hogy hol aludjunk aznap este, így elkezdtük nézegetni a közeli falvakat, de nem találtunk érdemleges helyet, ahol aludhatnánk, ám nagy szerencsékre Laci éppen jó pillanatban nézett ki az autó ablakán, ahhoz hogy meglássa azt a falutáblát, amit a csapatból már mindenki ismer és szeret: Tátnak tábláját.
Ezután már nem volt kérdéses, hogy hol alszunk, ám még volt egy feladatunk: el kellet mennünk Esztergomba, hogy felkapjuk a Levit a vasútállomáson és visszamenjünk, már vele együtt a táti ”szállás helyünkre”. Miután kiválasztottuk, hogy hol aludjunk (ugyanitt aludtunk a táti tábori portyán), felállítottuk a sátrakat, tüzet raktunk, megvacsoráztunk és elmentünk aludni. Másnap korán reggel a horgászokra keltünk, akik úgy köszöntötték egymást, ahogy azt illik: ,,Szia Lajos!” Reggel megreggeliztünk, összepakoltunk és bementünk Esztergomba Somával találkozni, ám útközben még megálltunk a táti szigetre vezető gátnál fürdeni egyet és a méltán híres 46-os kilométerkőnél, ami Táton található. Az úton végig énekeltünk és megtanultunk legalább egy új népdalt, amit énekelhetünk táborba.
Mikor beértünk, Soma még nem volt szabad, így elütöttük az időt a helyi hamburgeresnél egy jó ebéddel. Ebéd után Soma körbevezetett minket, megmutatta a legérdekesebb helyeket és hogy ő merre szokott járni. Láttuk a várat, a hidat és még a Vízivárosba is lementünk kártyázni. Még egy kis időt ott töltünk volna, de sietnünk kellet tovább Pannonhalmára, ugyanis ide jár az őrstársunk, aki nem rég csatlakozott: Zsombor. Az utat itt is végig énekeltük, az újonnan tanult népdalokkal és régiekkel egyaránt. Itt is körbejártunk volna a városban, ám az apátság területe akkora volt, hogy ha nem lett volna velünk Zsombor, talán el is tévedtünk volna. Az apátságnak van egy arborétuma, szőlőse, levendulása, cseresznyése, sportpályái, illatmúzeuma és még sorolhatnám... Mivel az út során enyhén túlvásároltuk magunkat ételből, így az aznapi első vacsoránkat az apátság parkjában fogyasztottuk el. Szerencsékre éppen ekkor sétált arra az apát, így volt lehetőségünk vele is ”lepacsizni”.
A vacsora után Zsombornak vissza kellett mennie a kollégiumba, így inkább mi is szedtük a sátorfánkat. Ahogy az előző este, most sem volt ötletünk arra, hogy hol aludjunk, ám Laci újból megmentett bennünket. Eszébe jutott, hogy Tatabányán van egy nagy barlang és hogy aludhatnánk. Jobb ötlet híján elindultunk Tatabányára, ám ekkor még nem tudtuk, hogy mire számítsunk. (Én már igen :P - Laci) Mikor másztunk fel a barlanghoz, elmentünk több kisebb kőlyuk mellet is és azt mondtuk, hogy ott is szívesen elalszunk, de utólag már tudjuk, hogy a tényleges barlangot nagyon nagy kár lett volna kihagyni. Másnap reggelre az volt a terv, hogy napfelkeltét nézünk az „örök panorámás apartmanunkból”, ám ez sajnos nem jött össze, ugyanis fáradtak is voltunk és az ég sem volt tiszta. Nyolckor újra felkeltünk, összekaptuk magunkat és elindultunk Budapest felé.
