Kékesi Ági beszámoló írását olvashatjátok! - a szerk.
Ma=Madarasi
J=Jubileumi
N=Nemzetközi
EM=Emléktábor
Vagyis az RMCSSZ (Romániai Magyar Cserkészszövetség) nagytábora, közel 600 cserkésszel, és a látogatói napon még 700 szülővel és érdeklődővel. (én az utóbbi voltam… :P)
Csíkmadarasról hosszú, poros, rosszul járható (drum in lucru) út vezetett IV. Béla és a tatárjárás utáni második honfoglalás idejébe. A helyszín honfoglaláshoz ideális, hatalmas gyógynövénymező egy gyors, itthon már-már folyónak számító patakocska mellett (=DUNA).
A bejáratnál megkérdezték piros vagyok-e vagy zöld, azóta se tudom miért, nem lehetett csakúgy lenni, de azért a zöldek közé soroltak, aminek semmi jelentősége nem volt. Amúgy a színek egy-egy várost jelöltek (=az egy megyéből érkezett cserkészeket, illetve a Felvidékről érkezetteket külön) akik együtt kezdték meg az építkezést.
Itt különböző programokra voltak munkacsoportok, és az altáborok (városok) minden nap másik munkacsoport által szervezett programon vett részt. Vagyis vezetőként kicsit egyhangúbb lehetett, de mondjuk a csapatok nem egymás mellett élték a saját táborukat, hanem sok közös program volt. Persze mindebből a látogatói napon semmi nem látszott, mert óriási volt a felfordulás, még ebédet is alig sikerült szerezni, pedig sütöttek fánkot a kedvünkért (itt egyébként nem voltak GH-k, csak ebédosztó helyek, mert a medvék miatt kaját nem lehetett tárolni). (Hozzáteszem, hogy volt idő, amikor nekünk is így kellett volna tenni, mert nálunk sem lehetett megmaradni a kolbászokat csóró Medvéktől. – a szerk., Barna)
