„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – szól a fotósklasszis, Robert Capa örök érvényű mondása. Nos, a képeimet visszanézve én biztosan nem mentem elég közel, és egyéb gondok is akadnak az alábbi fotóanyaggal, elsősorban talán az, hogy alap dolgokat nem sikerült megörökíteni. De bővebb vizuális tartalom nélkül is higgyétek el nekem, hogy hétfő óta javában zajlik a nagytábor a Cserhátban, Buják mellett, 100 fő körüli létszámmal, a Felkelő Nap erejéhez mérhető lelkesedéssel. (Utalás a keretmesére – a szerk.)
Az erdő szélén, a Selyem-réten vagyunk, ami kiterjedtsége mellett csak vadgazdagsága miatt zavarba ejtő: rókák és őzek járnak a közelben éjjel-nappal, de leginkább éjjel, amikor zavartalanul ki lehet rámolni a tábori szemetest. A vörösök az előtábor alatt minden este széthordták a szemetet, kiválogatva a maradék kaját. A tábor kezdete óta az éjjeli őrség miatt mondjuk nehezebb dolguk van.
Ha már előtábor: idén vezetői+rover előtábort tartottunk (sponsored by denisz©), szűk három nap alatt elkészült a konyhakörlet, az alakulótér fontosabb építményei, a fürdősátor, több latrina és az eddigi legnagyobb vezetői asztal is. Mutatom:
Ez pedig a zászló, mellette pedig Loviberi, aki még alakít valamit rajta:
A tábori posta és a pontgyűjtő (pardon, rizsgyűjtő) üvegek (ezek már nem az előtáborban, hanem a tábor első napján készültek):
A táborlakók hétfőn népesítették be a rétet (erről – vagyis a lényegről – nincsenek fotóim, de később pótolni fogjuk). Az időjárás eddig barátságos volt, bár reggelente elég hideg van. (Kapcsolódó közmondás: Nincs hideg, csak alulöltözött cserkész.)
folytatása következik...
